Megtiszteltetés
Filozófiám alapköve, hogy végtelen nagy megtiszteltetés, ha egy pár úgy dönt, engem kér fel vőfélynek, ceremóniamesternek (esetleg fotósnak). Egy család életében két nagy ünnep van, amikor összejönnek a rokonok: a lakodalom és a temetés. Ilyenformán a lakodalom az egyetlen alkalom, amikor a közeli és távoli rokonok, barátok találkozhatnak, önfeledten mulathatnak, ünnepelhetik az ifjú párt.
Az esküvőnek és az azt követő lakodalomnak természeténél fogva nincs főpróbája, hanem ez egyszeri és megismételhetetlen esemény. Egy jól sikerült lakodalom önmagában nem tart össze később egy házaspárt, de a tapasztalat azt mutatja, hogy beépül a legszebb közös emlékek közé, így a kapcsolat alapját szilárdítja. Éppen ezért nagyon fontos, hogy minden a lehető legjobban alakuljon!
Bizalom
Szükség van-e „hivatalos” vőfélyre vagy ceremóniamesterre? Nos, nem feltétlenül. Viszont hozzáértő irányítás, szervezés mellett nagyságrendekkel jobban sikerülhet a nagy nap, mint nélküle. Természetesen fel lehet kérni erre a feladatra egy rokont vagy közeli barátot is, de ebben az esetben egyrészt neki nem az önfeledt szórakozásról fog szólni az esemény, másrészt a megfelelő tapasztalatok hiányában, „éles” helyzetben derülhet ki, hogy mégsem illik rá ez a szerep. A megelőlegezett bizalomnak maradéktalanul meg kell felelni.
Tervezés
Mit is csinál egy vőfély vagy ceremóniamester? (A két szerep között a különbség alapvetően a külsőségekben mutatkozik meg, de a feladat mindkét esetben lényegében ugyanaz.) Elsősorban mindent megtesz annak érdekében, hogy az ifjú pár kívánságai maradéktalanul teljesüljenek. Nem a vőfély a főszereplő, hanem ő az, akinek biztosítani kell, hogy a valódi főszereplők (a menyasszony, illetve a vőlegény) gondtalanul mulathassanak a vendégeikkel. Ennek érdekében már hónapokkal előtte meg kell kezdeni a közös tervezést, szervezést, amelynek során sok-sok kisebb-nagyobb trükköt, ötletet, tanácsot tudok javasolni, amik alapvetően meghatározzák egy lakodalom sikerességét. A pár megismerése révén valóban személyre tudom szabni az eseményeket, hogy minden személyes és egyedi lehessen.
Profizmus
A vőfélyeket sokan azonnal a vőfély játékokkal kapcsolják össze, hibásan. Egy profi vőfély nem azért vesz részt a lakodalmon, hogy a vendégeket játszassa, vagy még rosszabb esetben kiélje szereplési kényszerét. A jó vőfély a háttérben biztosítja az események olajozott menetét, szervezi a vacsorát, a felszolgálást, a zenészek, a videós és a fotós munkáját, figyeli a vendégek reakcióit, amikor szükséges tájékoztatja és szórakoztatja őket, rugalmasan kezeli a felmerülő kérdéseket, problémákat, hogy az ifjú pár és vendégeik csak a mulatsággal törődhessenek. És ha a helyzet úgy kívánja, határozottan az előtérbe lép, kezébe veszi az irányítást, beveti a vőfély játékokat és kellékeket, de nem öncélúan, hanem kizárólag a hangulat érdekében és azzal összhangban (a határokat és lehetőségeket előre egyeztetve). Nem véletlenül hívják a vőfélyt sok helyen „gazdának”. Nagy különbség van egy jó vőfély és egy mókamester között. Az előbbit hajnalban marasztalják, utóbbit sokszor már vacsora után hazaküldik, amikor a vendégek ráunnak…
Józanság
Végezetül: szeretem a jó bort, a minőségi szeszesitalokat alkalomszerűen fogyasztom, ezért amikor a vendégeknek kínálom tudom, miről beszélek. Ám ha vőfélyként veszek részt egy lakodalomban kizárt dolog, hogy egy csepp alkoholt is igyak (a pohárköszöntőnél rutinosan „csalok”), mert azt a megtiszteltetést – ami ezzel a hihetetlenül felelősségteljes munkával jár – többek között úgy tudom viszonozni, hogy tisztán, józanul, magamból a legtöbbet kihozva végzem a dolgom.
forrás: hervai.hu
